A tegnapi reuse témában rendezett projekttalálkozó rengeteg élményt adott Nekem és hallottam olyan élethelyzetet, amibe akár már én magam is beleestem. De kezdjük az elején.

Természetesen már a csapból is a környezettudatosság, a pazarlásmentes élet és a műanyagok elleni utálkozás folyik, mondhatni divattá vált (mint néhány napja Norbizni - peace!), és bár én ma már nem tartozom feltétlenül azok közé, akik a "mindig a legújabbat" és  "csak is az a jó, ami divatos" elvet vallják, azért erre a lóra én is felültem. Őszintén bevallom, tavaly elkapott a klímaszorongás elég rendesen, amiből eléggé nehezen vakartam ki magam. Nem kívánom magam önfényezni, de kétségtelenül, ha piciben is, de lassan elindítottam magamat és a családot is egy élhetőbb és - bár az elején azt gondoltam önfeláldozó, de rájöttem, hogy ebben semmi ilyen nincs - hasznosabb élet fele. A tegnapi napot látva jó volt érezni, hogy vagyunk páran, akik bár nagyon különböző területekről jőve, de egy célért képesek

EGYÜTTMŰKÖDNI. 

Tudom, túlon túl idealista gondolat lenne azt gondolni, hogy így is működhetne a világ...végül is nagyon régen működött is, de a pénz utáni hajsza megváltoztatta az emberek gondolkodásmódját, az egymáshoz való viszonyulást és nem épp a jó irányba. Azt is tudom, hogy pénzből élünk, a tegnapi kis csapat tagjai is vállalkozók, ebből (is) élnek, de valahogy mégiscsak tudták ötvözni a zöld gondolkodást az üzlettel.

Kisgyerekes anyukaként különösen megragadtak azok a Hölgyek, azok a történetek, ahol kis gyerkőccel otthon "ülő" anyuka elemezgeti magát, álmokat szövöget és önmegvalósít. Ha nagyon le szeretném egyszerűsíteni a dolgot, azt gondolom két típusú Anya létezik: az egyik, amelyik a munkájában megtalálja önmagát, ezért a gyermekvállalást követően várja, hogy a korábban végzett munkáját folytathassa, illetve vannak azok a Nők, akik bár elvégzik a munkahelyi feladatokat, de a baba érkezésével az otthonlét alatt "megvilágosodnak". Rájönnek - ha addig nem tették -, hogy amit gyerek előtt csináltak, az nem is biztos, hogy életük munkája. (Persze, van, aki már erre korábban ráébred, és nem létszükséglet hozzá egy gyerek világrahozatala! :)) Ekkor jön a kérdés:

"Mit is szeretnék úgy IGAZÁN csinálni?"

Na erre vagy tudja az ember a választ vagy annak hiányában folytatja a mókuskereket.

Ezen a találkozón határozott, döntést hozó Hölgyek (és Urak) ültek. Jó volt látni, hogy amit kitaláltak, annak sikere van....sőt! További szolgáltatásbővítés is a terveik között szerepelnek, nyitva már a résztvevőkkel való együttműködésre.

Csak remélni merem, hogy Mindazok, akik itt voltak, újabb erőt merítettek ebből a találkozóból és új lendületet kaptak, hogy érdemes a vágyaik után menni, mert van létjogosultsága!

Nekem sokat adott! Köszönöm!

Kovács Anett