Gondoltam, újítsunk egy kicsit az év összefoglalását illetően, így megkértem a Többieket, írják le, hogyan látták ezt az igazán "remek" 2020-as évet a munka szemszögéből. Biztos nagyon "boldogok" voltak, hogy ismét felidézhetik ezt a kivételes pár hónapot, ami valljuk meg őszintén, nem egy visszasírandó időszak - legalább is részemről biztosan nem. De mivel jófejek, ezért szépen lassan beszállingóztak a hosszabb-rövidebb évértékelő összegzések. Nos, akkor nézzük csak!

Az idei év sláger szava a koronavírus mellett a home office (továbbiakban: HO) volt. Most már az ország legeldugodtabb zsákfalujának legutolsó házikójában élő 80 éves nénike is tudja, hogy mi fán terem a HO, hát még az, akit rákényszerített ez az időszak. Nálunk nem nevezhető ez kényszernek, nem volt ismeretlen eddig sem ez a fogalom, sőt alkalmaztuk is, ha a munka úgy kívánta. Erről áprilisban már írtunk ITT, azonban azóta is voltak újabb élmények. Mindamellett, hogy néhány új on-line, menedzsmentet segítő felülettel kezdtünk el dolgozni, a nemzetközi partnerekkel történő kommunikáció újabb és újabb oldalakkal ismertetett meg Minket. Kérdés volt az is, hogy az év során indult új projektek esetében a nemzetközi partnerség - akik közül sokan még sose dolgoztak együtt - hogyan fog tudni együtt kooperálni anélkül, hogy az első, szerintem fontos, személyes találkozó nem jöhetett létre, csak a webkamerák előtt.

Gabi és Csaba szerint is egyelőre nincsenek komolyabb fennakadások és igen remek csapatok jöttek össze. A kérdés persze az, hogy tényleg meg lehet-e valósítani úgy egy több nemzetiségből álló partnerséggel a projektet, hogy ne legyen személyes kontakt? Majd az első komolyabb projektmegvalósítást érintő döntésmeghozatalkor elválik, addig pedig marad a remény, hogy talán a 2-3 éves periódus alatt csak lesz face-to-face meeting.

Ennek a témának szöges ellentétét fogalmazta meg Gábor, aki az év második felében részt vett a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvánnyal együttműködésben megvalósult Kék Bolygó Start-up Trambulin Program lebonyolításában,amiről Ő azt írta:

Nagyon sokat jelentett, hogy az első 3 workshopot meg tudtuk tartani személyes jelenléttel, mert ha végig digitális lett volna, akkor szerintem nem alakul ki szorosabb kapcsolat sem a startup-startup, sem a mentor-startup, KDRIÜ-startup viszonylatban.

Persze más egy rendezvénysorozatot lebonyolítani on-line térben, mint egy projektet menedzselni, ez is hűen tükrözi, hogy azért nem minden területnek tesz jót a digitális lét, de kényszermegoldásnak megfelelő. Talán úgy is lehet mondani, hogy az élte túl (több szempontból) ezt az elfuserált évet, aki könnyebben és gyorsabban tudott ALKALMAZKODNI az új helyzethez.

És ha már alkalmazkodás, Csabának mondhatni kijutott a "jóból". 3 projekt, 3 téma, 3 cél:

• InnoSchool: Cél a vállalkozói szellem erősítése és a vállalkozóvá válás segítése a középfokú iskolai tanulmányaikat végző fiatalok körében.
• HoCare2.0: Célja az időskorúak otthongondozásához kapcsolódó innovációk létrehozásának feltételeinek megteremtése
• eDigiStars: Célja, az 51 év feletti korcsoport digitális képességeinek fejlesztése képzések útján.

Laikusként elolvasva is érezhető, hogy azért ezen projektek megvalósítása jelenleg a mission impossible kategóriába sorolhatóak, hát  még ha azt is tudjuk, hogy 3-ból 2 esetében a projektszakasz egyik legfontosabb állomásaihoz érkeztek, ahol a középiskolásokat és az időskorúakat is aktívan be kell(ene) vonni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a rugalmasság nem csak a partnerségekre igazak, hanem az ellenőrző szervekre is, így van lehetőség kicsit tovább élvezni egymás társaságát. Mindezek ellenére egy kalappal Csaba!

És hogy mire volt jó még ez az év? A HO amellett, hogy a magánélet-munka tengelyén történő lavírozást jelentette sokunk számára, egy igen erős önismereti tréningnek sem volt utolsó (kicsit bungee jumping jellegű volt, legalább is részemről mindenképp :)). Ha most csak a szakmai részébe megyünk bele, akkor Gabi szerint jobban meggondolod

mire mondasz igent, mire nemet, könnyebben átléped a komfortzónád és beülsz olyan online eseményekre, amikre személyesen soha nem mennél el, hozzászólsz, e-mailt írsz, visszajelzést kapsz..

vagyis formálta a személyiséget, talán kicsit bátrabb is lettél. És ahogy Mi, úgy a család többi tagja is változott. Apropó család...a HO volt, akinek egy nagy ajándék volt: a családi fészekből ősszel kiröppenő gyermekkel több időt tudott eltölteni.

Összegzésképpen Ákos szavait idézném:

Ez az év a mit lehet másképp megcsinálni, mint korábban éve volt. És tulajdonképpen minden meglehet másképp csinálni, de sosem mondanám azt, hogy egyszerűbben, vagy jobban. 

Volt, ami ugyanolyan volt, mint korábban és olyan is, ami teljesen más. De elég nevetéssel és (ön)iróniával sikerült minden akadályt legyőzni.

Összességében egy jó kis év volt, mondjuk nem vágyom arra, hogy megismételjük.

(Én se! :))

Hajrá 2021! Már csak pár óra és találkozunk! Reméljük Veletek is és már nem csak virtuálisan!

Anett