Amikor arra gondolok, hogy vállalkozás vagy vállalkozóvá válás, egyből az jut az eszembe, hogy arra születni kell. Eddig az én nézetemben két ember létezett: akinek létfontosságú és biztonságot nyújt a havi biztos, fix jövedelem, így a munkavállalói léten túl nem gondolkodik és vannak, akik ezen túllendülve belefognak egy vállalkozásba.
Az utóbbi időben azt vettem észre a környezetemben élőkön, hogy úgy érzik, egyre jobban kezdik elveszíteni a varázsukat az ünnepek. A rengeteg inger, a tömérdek információ, kép, szöveg, videó, amely nap mint nap ér bennünket, kiöli belőlünk azt a szándékot, hogy próbáljuk megélni a pillanatot. Különösen igaz ez azokra a mesterségesen kialakított "ünnepekre, jeles napokra, amelyek az utóbbi egy-két évtizedben jelentek meg. Ezek közül is talán listavezető a Valentin Nap, amelyhez mindenki viszonyul valahogy.
Előző bejegyzésemben bemutattam, hogy az innovációk és újító gondolatok mennyivel könnyebbé tehetik az emberek életét és javíthatják életminőségünket. Egy-egy olyan példát emeltem ki, amelyek célzottan az otthongondozásra szoruló időskorúak számára és velük együtt készültek. Az eredmény egyszerű, szinte evidens, de mégis jelentős pozitív hatást generáló okos eszközök voltak. Ezek az eszközök jó példái annak, hogy egy kis újítás vagy egy újfajta megközelítés is sokak életét teheti jobbá, könnyebbé és akár még boldogabbá is.
A múlt heti rendezvényünkön megtapasztalhattuk azt, hogy mekkora ereje lehet a helyi együttműködéseknek egy-egy ügy előre vitelében. A mindennapi használati tárgyainknak második életet kereső projektünk egy olyan közösség tagjait hozta össze, akik eddig leginkább önállóan, egy-két ismerőssel vagy baráttal összefogva dolgoztak azon, hogy régi tárgyai(n)kból használható, esztétikus dolgokat alkossanak.
A tegnapi reuse témában rendezett projekttalálkozó rengeteg élményt adott Nekem és hallottam olyan élethelyzetet, amibe akár már én magam is beleestem. De kezdjük az elején.
A 2LIFES projekten és a környezettudatosság kérdésein munkálkodva jött szembe a következő poszt: Te még iszol tejet? A válasz, amit megfogalmaztam magamban, hogy igen, iszom, és? Mert akkor Te a Föld nevű bolygó legnagyobb ellensége vagy! - hiszen az állattartást és ezen belül is a nagyüzemi állattartást támogatod!
Egy mondatban összefoglalva, varrónő, a Manyi Mester Műhely tulajdonosa. Persze az idevezető út ennél, ha nem is rögösebb, de kicsit hosszabb és érdekesebb volt.
