Hogy csinálják a belgák?

Facebook Tweet Tetszik

2020. március 20. - KAnett

Egyre többet beszélünk a környezettudatosságról, a körkörös gazdaságról és a klímavédelemről. Szinte a csapból is ez folyik. Nagyon sokan teszünk is érte, míg mások egyéni felelősségüket nem érezve továbbra is megveszik, majd rövid idő múlva eldobják a ruháikat, játékaikat, könyveiket, bútoraikat és elektromos berendezéseiket. A 2LIFES projekt legutóbbi, brüsszeli megbeszélésén találkoztunk az alábbi ábrával.

Nem a részletek a leglényegesebbek az ábrán, hanem az a három út, amely egy használati tárgy előtt áll, amikor a fogyasztó úgy dönt, hogy nincs már rá szüksége.

Hulladékként végzi (lásd az ábra legfelső útvonala), hulladéklerakóba, vagy hulladékégetőbe kerül, kapacitásokat köt le, energiát használunk a hulladékkezelés során, káros anyagokat bocsátunk ki mindeközben.
De újra is hasznosíthatjuk (lásd második útvonal), ez is jelentős energiafelhasználással és károsanyag kibocsátással jár, ugyanakkor nagyon hatékony módozat ez arra, hogy tárgyainkból újfent alapanyagot állítsunk elő, mely alapanyagok visszakerülhetnek a körforgásba.
De van egy harmadik út is (az ábrán zöld színnel jelölt), mely az újra-használatot jelenti. Egyes európai országok már leginkább erre az útra helyezik a hangsúlyt. Nincs energiafelhasználás, nincs károsanyag kibocsátás, a tárgyak feldolgozás nélkül kerülnek vissza a körforgásba.

Hogy mi kell mindehhez?

Anderlechtben ezt láttuk. A Les Petits Riens egy 1937-ben alakult társadalmi vállalkozás, melyet eredetileg nem a hulladékkezelés kérdése hívott életre, hanem az, hogy munkahelyet teremtsenek, hogy küzdjenek a kirekesztés és a szegénység ellen. Jelenleg 450 főt foglalkoztatnak, évente közel 8000 tonna „leadott tárgyat” dolgoznak fel, 27 second hand üzletet működtetnek Brüsszelben és környékén, 841 ruhagyűjtő konténert ürítenek nap, mint nap és 29 gyűjtőpontot tartanak fenn a különböző használati tárgyak (könyvek, játékok, elektromos eszközök) összegyűjtésére.

Direkt használtuk a „leadott tárgy” kifejezést, hiszen ahhoz, hogy az újra-használat működni tudjon nagyon fontos, hogy ne a szemétbe kerüljenek a még használható dolgok, hanem gyűjtőpontokra és konténerekbe. Innen egy óriási csarnokba kerülnek.

Second hand üzlet Brüsszelben

A hatalmas gépek, ruhaválogató, tisztító és csomagoló berendezések mellett az élő-munka igény is jelentős. Megváltozott munkaképességűek és volt munkanélküliek is erősítik a csapatot. Lelkesen mutatták meg nekünk munkájukat. Elmondták, hogy a beérkező ruhákat minőség szerint osztályozzák. A legjobbak és legszebbek felcímkézve és beárazva a „turkálókba” kerülnek. Az alacsonyabb minőségű, de még használható ruhákat rászorulóknak adományozzák, sok esetben minimális áron a fejlődő országokba exportálják. Amit pedig nem lehet újra használni, abból autó tisztító ruhákat és póló fonalat készítenek.

Les Petits Riens ruhaválogató csarnoka

A ruhák mellett a központ játékokat, könyveket, kis méretű és nagy méretű elektromos berendezéseket is fogad. Ezeket a társasjátékokat például önkéntesek ellenőrizték. Minden puzzle-t kiraktak, minden legót végignéztek és minden játékmezőt letisztítottak.

Az elektromos berendezéseket tisztítják, javítják, egy éves szavatossági matricával látják el és eladják. A szakembereket ők maguk képezik át, így a munkanélküliek új szakmát tanulhatnak.

Ezek a mindenféle kategóriájú tárgyak pedig szintén az üzletekbe kerülnek, találunk közöttük ajándéktárgyat, távcsövet, esernyőt…., ami itt nincs, az tényleg nincs.