Egy mondatban összefoglalva, varrónő, a Manyi Mester Műhely tulajdonosa. Persze az idevezető út ennél, ha nem is rögösebb, de kicsit hosszabb és érdekesebb volt.

A kezdeti, még nem tudatos, döntés gyerekkorban indult, amikor is Manyi duci kislányként barátnői csodaszép ruháit irigykedve nézte, azonban Magára nem talált ilyeneket. A vágyakozást tett követte: a piacról beszerzett színes lepedők új életre keltek Manyi kezei alatt. Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy a varrás lesz az élete, amiért Ő meg is tett mindent: tanult, fejlesztette magát, így a női ruhakészítő, a ruhagyártó képzések mellett a mesterképzést és egy népijátszóház-vezető tanfolyamot is elvégzett, ahol rengeteg új inspirációt kapott, csodálatos emberekkel dolgozott együtt.

A folyamatos megújulás egy újabb állomása a néhány éve gyerekeknek indított workshop, amire évről évre - szájhagyomány útján terjedve - egyre több fiatal érkezik. A gyerekektől kedvet kapva már a felnőttek is szerették volna a számukra új területet kipróbálni, így most már nekik is tart Manyi workshopot, ahol táskák, lakástextilek és kisebb termékek kerülnek ki a dolgos kezek közül.  Youtube csatornáján  további ingyenes oktatóvideók találhatóak meg, ahonnan bárki elsajátíthatja a varrás csínját-bínját.

A 2LIFES projekt az újrahasználat, azaz a reuse népszerűsítéséről szól. Te a munkád által hogyan tudsz hozzájárulni ehhez a projekthez?

Nagyon sok nagykereskedést, méteráruboltot ismerek, ahol örömmel adják oda a hulladékanyagot, ami egyébként az égetőbe kerülne. Szívesen tartok workshopot, ahol a varrás által megmutatom, hogy hogy lehet akár a háztartásban is újrahasználni meglévő vagy kidobásra szánt anyagokat.

A napi munkádban mennyire jelenik meg a reuse szemlélet?

Nagyon sok hulladékanyagot használok, például a bálás ruhából a gombokat. Amikor ugyanis bedarálják a feleslegessé vált ruhát, a gomb tönkreteszi a vágókést, ezért előtte levágják. Több befőttesüvegnyi ilyen gombom van a műhelyben, amiket a ruhák varrásához vagy dekoráció készítéséhez használok. A ruhák varrásakor keletkező hulladékot felhasználom  a kisebb daraboknál, és a tanulóim is tulajdonképpen hulladékon tanulnak varrni.

Gyerekkoromból hozom azt a szemléletet, hogy amit lehet, ne vásároljunk, hanem készítsük el magunk.

Apukám nagyon szépen faragott, anyukám horgolt és hímzett, én is ebbe nőttem bele, és teljesen a magaménak érzem ezt a gondolkodásmódot. Aki így gondolkodik, az egy-egy nyersanyagban, leeső darabban meglátja, hogy mi készülhet belőle, és semmit nem dob ki.

Egy szakmabelinek mit mondanál az újrahasználat fontosságáról?

Egy szakmabelinek nemcsak az elv a fontos, hiszen aki varrásból él, az természetesen pénzt szeretne ebből keresni. Ebben segít, ha meglátja, hogy a semmiből is lehet pénzt csinálni. Nem kell drága anyagokat venni, lehet bálában textilt, lakástextilt kapni, ami szintén hulladékként végezné.

Csak fantázia kérdése, mindenből lehet bármit készíteni.

Milyen hosszú távú terveid vannak a vállalkozásodban, tevékenységedben?

Szeretnék egy nagyobb helyiséget, és az az álmom, hogy csak gyerekekkel foglalkozhassak. A ruhavarrást szívesen átadnám egy tanítványnak, és azt csinálnám, ami engem igazán feltölt, és az a gyerekek tanítása.

Ha valaki ma kezdené a varrónő szakmát, mit mondanál neki, hogyan vágjon bele?

Én azt érzem, hogy most épp olyan a világ, hogy ha most valaki jól megtanulja a szakmát, akkor egy keresett, népszerű, sikeres varrónő lehet. Korábban volt egy olyan időszak, amikor kevésbé voltunk keresettek, de most újra nagy igény van a munkánkra.

A szakma ismerete mellett fontos még, hogy empátiával bírjon a varrónő, hiszen emberekkel dolgozunk, meg kell találnunk velük a hangot.

Egy ruhát méretre varrni, valakinek a testére és az ízléséhez szabni nagyon intim dolog, sokszor leszünk részesei a megrendelő élete legfontosabb pillanatainak, legyen az egy szalagavató vagy egy esküvő. Tudnunk kell ezeket jó emberismerettel, türelemmel, beleérzéssel kezelni, hogy végül mindenki elégedettségére szolgáljon az elkészült darab.

Végezetül azt áruld el kérlek, te miért kezdted el a munkádban is a reuse szemléletet alkalmazni, mi inspirált erre, miért tartod fontosnak?

Van egyfajta küldetéstudatom, szeretnék lábnyomot hagyni a világban.

Gyakran emlegetjük ma az időseket, akiknek még megvolt egy olyan tudásuk, amiből egyre kevesebb van a világban. Szeretném, ha majd engem is így emlegetnének, én lennék az a varrónő, aki ezeket az ötleteket adta. Nagyon sok kidobandó anyagból lehet apróságokat készíteni, akár egy szakadt ruhadarabból, maradék anyagból. Mindent lehet valamire használni, és én ezt szeretném továbbadni. A másik, amit fontosnak tartok, az a szép dolgok előállítása, akár egy darab rongyból is csodát  alkotni. Én a legkisebb anyagra is úgy nézek, hogy látom benne, amit szeretnék alkotni – és akkor már nem a rongyot látom benne, hanem az értéket. Engem apukám tanított erre, és én is szeretném továbbadni.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha még többet szeretnél megtudni a 2LIFES projektről, a reuse szemléletről vagy csak egyszerűen érdekelne, hogy mi mindennel foglalkozunk, kattanj Ránk:

• Honlap: www.kdriu.hu
• Facebook: KDRIÜ - Közép-dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség
• Twitter: KDRIUKft
• Instagram: hunga_ria
• Youtube: KDRIÜ Kft.
• Linkedin: CTRIA Hungary